A burmának kétféle típusa van. Az egyik az amerikai, a másik az európai. Ebben a cikkben az európai burmáról olvashatsz.

Eredet, származás:
1930-ban egy nőstény macska került a Távol-Keletről New Orleansba, aki - bár hasonlított a sziámira - mégsem sziámi volt, testalkata, szemei is eltértek az előbb említett fajtától. Ezt a cicát egy sziámi hímmel pároztatták, a kölykök 3 féle színben pompáztak: sziámi, tonkinéz, és burma faktor volt felfedezhető közöttük. Hosszas tenyésztés után 1939-ben elismerték, mint új fajtát. Az évek során még keresztezték sziámikkal az ilyen burma cicákat, de a keresztezés 1957-ben befejeződött. Azóta csak burma-burma pároztatás létezik a fajtánál.

Viselkedés: 
Társaságkedvelő, emberközpontú macskák, akik szeretnek a figyelem középpontjában lenni. Gyakran ugranak vállainkra, intelligens, játékos macskák. Kutyához is szoktatható fajta, és a kisgyerekekkel is viszonylag jól elvan.

Szőrzet
A szőrzet sima, rövid, és csillog, a fajta mindenféleképpen burma színezetű. A pofa, a fülek, a farok és a mancsok sötétebb színűek, a test oldala kissé világosabb. A kiscicák felnőtt korukra érik el végleges színezetüket. Több színben pompázhatnak, ezek: barna(őzbarna), kék, lila, fahéj, teknőc, vörös, krém, csokoládé.

Testalkat, testrészek:
Teste izmos, háta egyenes. A hátsó lábak hosszabbak mint az elsők, egyébként lábai arányosak. A farok közepes hosszúságú, mancsai oválisak. Feje ék alakú, álla erős, koponyája boltozatos, fülei közepes nagyságúak, melyek egymástól távol ülnek, szélesek, végük enyhén kerek. Orrán stop található.Szemei nagyok, egymástól távol helyezkednek el, felső részük az orr felé dől.

Gondozás:
Bundája nem igényel sok gondozást, mivel rövid, bár a a fényessége miatt figyelni kell rá. 

Kiknek ajálatos?
Akik elég időt tudnak szánni egy játékos, emberszerető macskára. :)